Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Szellemjárta New Orleans

St. Louis temető                                                                                               old-cemetery-in-new-orleans-photo_1344196-770tall.jpg

A St. Louis Cemetery a New Orleans városában található három hasonló stílusban, nagyjából ugyanabban az időben épült római katolikus sírkert együttes neve. Gyönyörű mauzóleumokkal és síremlékekkel találkozhatunk itt, mivel a város tengerszinttől számított magassága nem tette lehetővé a föld alá temetkezést. A legnagyobb és leghíresebb az 1789-ben alapított St. Louis Cemetery No.1, mely New Orleans legfőbb temetkezési helye lett a városban pusztító 1788-as nagy tűzvész után. A második rész 1823-ban, míg a harmadik 1854-ben nyitotta meg kapuit. Érdekes, hogy mindhárom blokk szinte sérülés nélkül vészelte át a pár éve a városban óriási kárt okozó Katrina hurrikán pusztítását és az azt követő áradásokat.

Az egyes számú temetőhöz köthető a paranormális jelenségek legnagyobb részre, amik egyik legfőbb okozója nem más, mint a hírhedt voodoo papnő, Marie Laveau nyughatatlan lelke, akit szintén itt helyeztek örökké tartónak szánt nyugalomra 1881-ben bekövetkező halálakor. Laveau pontos munkásságáról, vagy későbbi életéről elég keveset lehet tudni. Ami biztos, hogy fodrászként dolgozott gazdag fehér családoknál és nem sokkal később másodszor is férjhez ment, ez  a házasság 1835-ig, a férfi haláláig tartott és több gyermek is született belőle. Közülük egyetlen ismert a legidősebb lány, az 1827-ben született Marie Laveau II., aki folytatta anyja voodoo papnői tevékenységét. Az asszony 98 évesen békésen hunyt el otthonában. Sok mindent beszéltek róla akkor és sokáig utána is, például, hogy kígyókat tartott, barátkozott velük, illetve, hogy jövőbe látott. Sok hívő és ezoterikus tanokra fogékony ember keresi fel ma is a sírját, voodoo kellékeket és szimbólumokat, babákat, gyertyákat, apróbb ajándékokat hagyva a hant mellett, illetve a közismert „XXX” szimbólumot vésve a kőbe, annak reményében, hogy a papnő szelleme teljesíti egy kívánságukat.

marie-laveaus-ghost.jpgAzóta is rengeteg bejelentés érkezik a temetőben látott piros-fehér turbános asszony szelleméről, amely agresszívan közeledik az érdeklődők felé, különböző nyelveken szórva átkokat az élőkre. Többen látni vélték egy leírásuk szerint 10-12 méter hosszú boa óriáskígyó alakját is a temetőben, melyben felismerni vélik azt a hüllőt, mely Laveau házi kedvence volt életében. Marie Laveau számos könyvben, filmben és sorozatban bukkant már fel szereplőként, például a népszerű „Amerikai horror sztori” című tévésorozat egy évadában, sőt, a hetvenes években még Marvel képregény-karakter is született ezen a néven.

Azonban nem a voodoo papnő az egyetlen ismert kísértet a St. Louisban. Nagy „népszerűségnek” örvend a Henry Vignesnek nevezett fiatal tengerész szelleme, aki a legenda szerint egy hosszú tengeri út előtt meghagyta a lakhelyéül szolgáló panzió tulajdonosának, hogy ha meghal, holttestét mindenképpen a családja sírja melletti megvásárolt helyen temessék el, szeretett szülei és gyermekként elhunyt húga mellé, aztán odaadta a papírt, mely igazolta, hogy a kripta a tulajdonában áll. A pénzéhes idős hölgy azonban - a temető akkori dolgozóinak elmondása alapján -, eladta a sírhelyet, így, mikor Henry élettelen testét hazaszállították egy baleset után, csak a családjától messze, egy olcsó és egyszerűbb sírban helyezhették nyugalomra. Azóta a férfi elkeseredetten kószál a temetőben és rendszeresen érdeklődik az arra járóktól, hogy nem tudják-e, merre található a Vignes-kripta…

bigstock-saint-louis-cemetery-no-34158242.pngEgy másik jól ismert, konkrét történettel nem rendelkező szellem Alphonse, egy magányos, idősebb úr, aki gyakran szegődik az ember mellé, ha éjszakai sétát tesz, és miután illően bemutatkozik, megkéri, hogy segítsen neki hazajutni. Emellett szemtanúk állítása szerint előszeretettel emeli el mások sírjáról a friss virágokat, a saját nyughelyére téve azokat. Ismeretes még, hogy Alphonse különösen fél egy „Pinead” névre keresztelt díszes síremléktől - vagy inkább a benne nyugvóktól- és tanácsolja, hogy kerüljék el azt. Sok bejelentés érkezik még egy szellemkutyáról, akinek a legenda szerint a No.1 temető egykori őre volt a gazdája, aki ott helyezte nyugalomra szeretett kedvencét, azonban ő maga évekkel később a kettes számú temetőben lett eltemetve. A kutya azóta is kísértetiesen fájdalmasan vonyítva és ugatva hiányolja távol lévő gazdáját.

(Forrás: legendavadász.hu)

 

 

Madame Delphine LaLaurie

tumblr_mrolds0itw1soomsgo1_500-1.jpgMarie Delphine Macarty néven született New Orleansban, 1775 körül. Nagyapja Írországból emigrált New Orleansba, habár francia vér is csörgedezett az ereiben, ami nem meglepő, ugyanis a város lakosságának jelentős része francia származású. Kevesen tudják, de unokatestvére, Augustin de Macarty egy ideig a város polgármestere volt.

Mindössze 15 évesen, 1800. június 11-én hozzáment a spanyol Don Ramos de López y Angulóhoz. Ebből a házasságából csupán egyetlen gyermeke született, Borquita. Ramos később életét vesztette egy Madridba tartó úton, Delphine pedig újraházasodott. Második férje Jean Blanque volt, akivel 1808-ban esküdtek.

Ebből a házasságából négy további gyermeke született: Marie Louise Pauline, Louise Marie Laure, Marie Louise Jeanne és Jeanne Pierre Paulin Blanque. Jean Blanque 1816-ban elhunyt, Delphine pedig harmadszorra is férjhez ment az orvosként dolgozó Leonard Louis Nicolas LaLaurie-hoz, ekkor vette fel a LaLaurie nevet. Az ekkor már a Delphine LaLaurie nevet viselő asszony férjével, valamint a gyermekei közül kettővel élt együtt. Louis  vette meg azt az épületet is, melyben a későbbi sokkoló események történtek.

A LaLaurie família köztudottan néger származású rabszolgákat tartott a háznál, ami nem is volt újdonság a környék lakói számára. 1838-ban Harriett Martineau a New Orleans-i lakosoknak azt állította, hogy Madame LaLaurie szolgái enyhén nyúzottak és nyomorultak. Ezt azonban senki sem hitte el, hiszen nyilvánosan Delphine igazán kedves volt a négerekkel.

Ettől függetlenül az asszonyról számtalan rossz pletykát terjesztettek akkoriban a rossz nyelvek, olyannyira, hogy bírósági ügy lett belőle. A nyomozás során viszont nem találtak semmi olyasmit, ami arra utalt volna, hogy a nő szadista, esetleg sorozatgyilkos lenne, így ejtették a vádakat.

Martineau egyéb dolgokat is mondott Delphine-ről. Nem sokkal a látogatás után LaLaurie egyik szomszédja látta az egyik rabszolgáját, aki történetesen egy 12 éves kislány volt, Lia. A lány olyannyira félt a nőtől, hogy öngyilkosságot követett el. Holttestét a ház kertjében találták meg. LaLaurie emiatt elvesztett 9 rabszolgát, viszont a rokonai visszavásárolták őket. Szintén Martineau számolt be arról, hogy Delphine néhány rabszolgát a tűzhelyhez láncolt, valamint a lányait verte, ha ételt mertek adni bármelyiknek is.

1834. április 10-ét írtak a naptárak, amikor a LaLaurie ház konyhájában tűz ütött ki. Amikor a rendőrség és a tűzoltók odaértek, rátaláltak egy 70 éves nőre, a szakácsra, aki a bokájánál fogva volt a tűzhelyhez kötve. A nő bevallotta, hogy öngyilkossági kísérlet miatt ő maga gyújtott tüzet, ugyanis félt attól, hogy Madame LaLaurie felviszi őt is a legfelső szobába – bárki, aki odakerült, többet nem jött ki.

omvsv7xzfjzc8c0jzymq.jpgEgy nappal később a járókelők betörtek a LaLaurie-házba, és egyenesen a rabszolgák felé vették az irányt. Hét embert találtak megcsonkítva, hiányzó vagy szétszakadt végtagokkal. A tűzoltók, a rendőrök és egyéb szemtanúk szerint sok nőt az ágyhoz kötve találtak meg felnyitott gyomorral, férfiakat szemgolyó nélkül, illetve intim területeken megcsonkítva. Néhány rabszolgának a beleit a padlóhoz szögezték, az egyik nőt kar nélkül, míg egy másik rabszolgát összevarrt szájjal találtak meg – utóbbinak a szájában állati ürülék volt.

Legendák keringtek a házaspár körül, ugyanis a tárgyalásra egyik fél sem ment el. Az a hír járta, hogy LaLaurie-ék Franciaországba menekültek még a tűz éjszakáján. A bizonyítékok azonban a süllyesztőben végezték, mikor egy sírkőre bukkantak a St. Louisi temetőben, amelyre a Madame neve volt felvésve 1842-es évszámmal. Egyes legendák szerint 1888-ban vesztette életét vadkanvadászat közben. Többen gondolták, a gyermekei állították a hamis síremléket, hogy megóvják anyjukat az igazságszolgáltatástól. A ház ezután több funkciót is betöltött. Működött szalonként, leányiskolaként, zenei konzervatóriumként, lakóépületként, bútorházként. A ház tulajdonosai gyorsan váltották egymást, ugyanis bárki birtokolta az épületet, mindig ugyanaz történt az illetővel. Sorozatosan jelentették, hogy láttak fantomokat, kísérteties alakokat az egész házban. Leggyakrabban a tetőn észlelték egy fiatal szolgálólány jelenlétét, aki úgy tűnt, menekül valami elől. Kétségbeesett sikolyok érkeztek az üres házból, majd ha megszállt valaki pár napra a házban, hallotta, hogy emberek sétálnak a padláson. A századforduló idején szegény olasz bevándorlók éltek a házban, akik rendre egy fekete férfivel találkoztak, aki láncokat viselt. A férfi megtámadta őket a lépcsőházban, majd hirtelen eltűnt. Másnap reggel a legtöbb lakó elhagyta az épületet.

lalauriehouse-neworleanslouisiana.jpgA 20. században akadt a háznak egy tulajdonosa, aki nyilvántartást vezetett a furcsa tapasztalatokról. Ekkortájt bútorüzletnek használták az épületet, ezért gyakran fura, bűzős folyadék borította a bútorlapokat. Egyik éjjel a tulaj ismét felfedezte a különös anyagot, ezért alaposan szétnézett a raktárhelyiségben. Hirtelen megpillantott valakit a bejáratnál, ám amilyen gyorsan előtűnt, olyan sebesen fel is szívódott. A tulaj értetlenül állt a dolgok előtt, ugyanis az üzletet mindig bezárta, ha a raktárba ment, így lehetetlen volt, hogy bárki is bejusson oda. Különös, de gyakran kerültek elő lemészárolt állatok tetemei a házból. Állítólag magát Delphine-t is látták a föld felett lebegni egy újszülöttel, ám mozgásban is tetten érték, mikor egy kisgyermeket kergetett korbáccsal a földszinten. Még azok is borzasztóan érezték magukat, akik nem látták az anomáliákat, ugyanis állandó hányinger és rosszullét környékezte meg őket. Akadtak olyan vendégek, akik el is ájultak a nyomástól. A turisták fénygömbökről készítettek felvételeket, valamint EVP-ket is a sikolyokról, sírásokról. Mára a házat helyreállították, és magánlakásként van nyilvántartva. A tulajdonos azt állítja, semmiféle paranormális jelenség sem lakik az otthona falai közt. Érdekesség, hogy a ház renoválása közben a padló alól eltemetett csontvázakat, szerveket találtak. Az épület alatti „temetőben” újabb bizonyítékokra leltek a gyanútlan munkások arra, hogy Madame LaLaurie vérszomja határtalan volt.

2007 áprilisában Nicolas Cage megvásárolta a LaLaurie-birtokot közel 4 millió dollárért, és egy interjúban elárulta, hogy nincs gondja azzal, ha ott kell tartózkodnia, viszont nem szívesen alszik a házban.

(Forrás: starity.hu, legendavadász.hu)

 

A Lalaurie-ház rémségei (angol nyelvű)